A viccek szerkezeti felépítése

Eredeti jelentése szerint a vicc nem más, mint váratlan, meglepő fordulatokat tartalmazó rövid, kitalált történet vagy párbeszéd, ami jellemzően csattanóval zárul a végén. Bár napjainkban már rengeteg különböző témájú vicc létezik, a szerkezetük, felépítésük azonban mégis sok hasonlóságot mutat.

Az előkészítő szakasz

A viccek általában egy úgynevezett előkészítő szakasszal indulnak, melynek során a viccmesélő által ismertetésre kerülnek a bevezető információk. Ekkor a hallgatóság tudomást szerez a felvezetett szituáció körülményeiről, és a történetet, párbeszédet életre keltő szereplőkről, akik nem feltétlenül csak emberek lehetnek. Ez egyfajta keretet ad a humoros elbeszéléseknek, és előkészíti a terepet ahhoz, hogy a hallgatók a későbbiek során kellőképpen be tudják fogadni a csattanót.

A vicc tetőpontja: a poén

A legtöbb viccre jellemző a sűrítés technikája, ami azt jelenti, hogy az előkészítő szakaszt követően tömörítve feltárulnak a nevetséges elemek, illetve azok a kulcsszavak és gondolatok, amik a későbbiek során segítenek megérteni az elhangzó poént. Ekkor teljesedik ki az elmesélt történet cselekménye, és egyúttal értelmet nyernek a korábban felvázolt összefüggések is.

A vicc befejező szakasza: a nevetés

Szerkezetileg itt még nem érnek véget a viccek, hiszen a nevetés még hátra van. Amennyiben az egyes szakaszok a megfelelő sorrendben követik egymást, akkor a történetszál elvezeti a hallgatókat oda, hogy megismerjék és értelmezzék a csattanót. Ennek eredményeképpen – ideális esetben – örömteli lelkiállapotba kerülnek, és jóízűt nevetnek a hallottakon. Az, hogy egy vicc eléri-e a kívánt hatást, vagy sem, az nagymértékben függ a viccmesélés technikáján, illetve a közben tudatosan vagy tudat alatt alkalmazott metakommunikáción.